Mint általában a mezővárosok, Miskolc is a középkortól kezdve féltve őrizte a királyi privilégiumokat, hiszen ezek fontos jogokat biztosítottak a közösség számára. E kiváltságok dokumentumai képezik a városi levéltár alapjait. A város növekedésével, az adminisztráció bővülésével a privilégiumok mellett más jellegű iratanyagok is a város levéltárába kerültek elhelyezésre. Városi jegyzőkönyvek vezetésére is sor került; Miskolcé 1569-cel kezdődik. Az első levéltári leltárból, amely 1663-ban készült, nemcsak arról szerzünk tudomást, hogy milyen iratokat tartottak fontosnak megőrizni, hanem bizonyos iratvédelemről is. A legfontosabb okleveleket és más jellegű iratokat komló között tárolták. A városi feladatok specializálódása és bővülése következtében a 18. századtól az iratanyag nagymértékben megszaporodott. A század utolsó éveiben tehát egyre égetőbbé vált a levéltár iratanyagának rendezése. Ezt a munkát Szrógh Sámuel miskolci ügyvéd végezte el. Az általa kialakított levéltári rend érvényes a mai napig is. Miskolc város levéltárának állandó helye a városháza volt, de háborús időkben valószínű, hogy a nagyobb védettséggel rendelkező Avasi templomba szállították át az iratokat. A város első főlevéltárosa Nyíry Dániel (1879–1931) lett, aki régészként is nevet szerzett magának és a városnak. Neki köszönhető, hogy napjainkban Miskolc levéltára az egyik leggazdagabb és legértékesebb mezővárosi levéltár Magyarországon.